Géberjén

Weboldal

Géberjén neve a cégényi monostor birtokainak határjárása során tűnik fel, ekkor Gabrian alakban írják. Bár az oklevél nem nevezi villának \\\"falu\\\"-nak, de valószínűleg már akkor lakott hely volt.

A XV. század-ban a Matucsinaiak ősi birtoka (1387: p. Gabrien), de a család 1387-ben hűtlenségbe esett, és emiatt elvesztették a falut, a Rozsályi Kúnok, Szántai Petőfiek kapták, tőlük pedig leányágon a Báthoriakra szállt.

1395-ben a Kúnok részét a király visszaadta a Matucsinai családnak, de 1436-ban ismét elvette tőlük, és ezt a részt is a Báthoriak kapták.

Kisszámú lakossága egy időre bizonyára elhagyta, mert a XV. században több oklevél pusztának nevezi, más a birtoktestről szóló írások, pedig meg sem említik. Gyors pusztulása és bizonytalan helyzete a Szamos közelségével és itteni kanyargós szakaszának gyakori áradásával magyarázható.(Maksai 139).

A XV. században a Báthoriak mellett a Fülpessi, Matucsinai és Rosályi Kún család-oknak volt benne birtokuk.

A XVI. században ugyane a családoknak van itt birtoka.

A XVII. században a Báthoriak része előbb a Bethleneké, majd a Rákócziaké lett.

Mint az ecsedi uradalom egyik faluja, osztozott a többiek sorsában.

1746 és 1748 között Géberjén is Károlyi Ferenc gróf tulajdonába került, az első népszámlálás idején (1784-86) pedig Károlyi Antal volt a földesura (Ébele: Ecsedi uradalom)

A XX. század elején a Jékeyek a fő birtokosai, Borovszky szerint a család egyik őse, Ferenc már 1659-ben királyi adományt kapott rá (de bizonyára csak az egyik részére).

A Szamos nagy kanyarulatai mellé épített falu sokat szenvedett az árvizektől. A XV. századi pusztásodását is feltehetőleg a gyakori árvizek okozták. A szájhagyomány a későbbi időkből is több pusztító árvíz emlékét őrzi, így az 1882. évit, amikor az egész települést elöntötte a víz.

A folyó legutóbb 1970. május 14-15-én árasztotta el Géberjént.